roomlybox

Influenza, vagy valami ilyesmi és a gyümölcskenyér

Az este felment a láza. Köhögött két napja, de nem volt különösebben semmi panasza. A homeopátiás golyók segítettek most is, mint mindig, amikor ugatva köhög. Aztán délután már láttam a szemén, hogy nem az igazi. De azt mondta, fáj az ínye, hátul. Most jön a rágófoga. Biztosan attól lázas.  Mikor este kilenckor már 38,2 fokos… Tovább »

Boldogság és a tojásmentes kalács

Eltört a télapós bögréje. Véletlen volt, de egy hirtelen mozdulattal lesodortam az asztalról. Még a földetérés előtt ránéztem, és láttam a szemében a rémületet.  Aztán csak a csattanás volt, ami szinte visszhangzott a csendben. “Hoppá! … Ez eltört.” Láttam, ahogy kis arcán végigfut az ijedtség, majd a pici szája lefelé görbül és két hatalmas könnycsepp… Tovább »

Kókuszos zabpelyhes keksz

Egy nagyon gyors keksz, ami sokkal-sokkal finomabb, mint a bolti. Általában ha délután megcsinálom, már másnap reggelre csak néhány darab marad. Ez egy alap recept kókuszos változata. Már nem emlékszem, hogy az eredeti honnan származik, mert a kis receptes füzetkébe már csak ez került leírásra. Hozzávalók: 8 dkg vaj 4 dkg kókuszzsír 12 dkg barna… Tovább »

Az Első millió és a padlizsános-sajtos fácánmell

Ma csepergős idő volt. És szombat. Délutánra planetárium-látogatást terveztem, de sajnos a hajdúszoboszlói Hungarospa területén időszakosan kitelepült planetáriumi vetítés élvezetéhez meg kell venni a fürdőbelépőt is, ami kicsit abszurd egy 30 perces előadásra vetítve.  Így aztán lefújtam a programot. Amúgy sem akartam strandolni, de az idő miatt esélyünk sem volt rá. Így aztán itthon maradtunk…. Tovább »

Én, a Kobra és a Kukoricapelyhes csirkemell

Ma egész nap szakadt az eső Debrecenben. Délelőtt  még elállt egy-egy órára, de délután kiadta  mérgét. Én pedig rájöttem, hogy milyen jó, ha az embernek kis autója van, mert a felújítás miatt karcsúra szalagozott sávban is könnyedén elférek, míg mások nem mernek a bójákkal határolt bombatámadás sújtotta aszfaltcsík közelében haladni.  Szóval összebarátkoztunk Kobrával, az én… Tovább »

Facebook és a tejszínes nudli

 Ma megint magányosan ittam meg a kávémat. A ház csendes, mert az én kis Hercegem nincs itthon. Nyári szünet van. Pontosabban tombol a nyár, viharfelhők gyűlnek. Nem csak az égen, a lelkemben is. Na de ez más téma.  Kávézás közben jutottam arra a megállapításra, miközben a telefonomon pörgettem az elmúlt napok eseményeit, hogy a facebook-közösség… Tovább »

Festés és kakukkfüves vadmalacgerinc szőlőmártással

Nagyon ráfért már a faszerkezetekre egy festés. Talán 5 éve már hogy festve voltak, és a nap erősen felcakkozta lazúrt. Nekifogtam hát csiszolni. Persze Manócska mindenképpen segíteni akart, ezért aztán kezébe nyomtam egy darab fát, amivel ő is csiszolást imitálhatott. Miután festésre került a sor, nyomban résen volt, és le sem vette a szemét a… Tovább »

A szuri és a mentás zöldborsókrémleves

Most, hogy elértük a tizenöt hónapos kort, elérkezett az ideje a soron következő kötelező oltásnak. Az eddigi hasonszőrű orvoslátogatások alkalmával nem különösebben rázta meg, hogy tűket döfködnek belé, ezért teljes lelki nyugalomban vonultunk a rendelőbe. Amikor azonban levetkőztettem, és meglátta az injekciós tűt… szegénykém, mint akiben felötlik az elmúlt tizenöt hónap megannyi fájdalmas emléke, ordítani… Tovább »

Bukfenc és az almás fácánmell sült hagymás krumplipürével

Mivel magánhangzók közül még csak az “a”, az “au”  valamint egy “ea” szerepel a hangosszótárban, nem egyszerű kikövetkeztetni, hogy mit is szeretne. Egyszer játszás közben átfordítottam, megtámasztva a kis fejét a tenyeremben, és közben mondtam, hogy: bukfenc! Ez annyira megtetszett neki, hogy attól a pillanattól négykézlábra áll nyújtott lábbal, fejét a földre szegezi és közben… Tovább »

Csodás őszi napok és a morzsás süllőfilé

Olyan gyönyörű ez a szeptember, amilyenben régen volt már részem. Már ami az időjárást illeti. Meg persze a napjainkat a kis Gézengúzzal, akivel délelőtt, délután az udvaron ténykedünk. Reggeli után húzzuk a bélelt nadrágot, vastag mellényt, bakancsot, és iszkiri a friss őszi napsütésbe. Megvitatjuk, hogy a ma reggeli almafalevelek szebbek-e a tegnapiaknál, végigbújunk a kutyaösvényen… Tovább »

Hintaló és citromos-rozmaringos vaddisznó karaj

Egy napon átvetődtünk a szomszédba, Bencéhez, aki majdnem olyan komoly férfi már, mint mi. Kerek két hónappal ifjabb. És neki van egy hintalova… De micsoda hintaló az! Zenél, énekel, ha egyik fülét nyomjuk, és nyerítve vágtázik, ha a másikat. Ráült… Komoly képpel, koncentrálva. Élete első lovazása. Hallgatta a pacihangot miközben mélységesen elábrándozott a nyeregben. Ám… Tovább »

Harapás és a villámgyors camambertes csirkemell

Mióta van foga, és mióta felfedezte ennek funkcióját…. harap. Szeretetből, játszásiból, méregből, birkózás közben és puszi gyanánt. Időnként egérke foglenyomatok díszítenek. Néha az arcomon, gyakrabban a felkaromon, és mostanában a hasamon is. Eleinte csak piros, de aztán liláskék sejlések. Nem nagyok, – eredendően a készítőjük méretéből – de helyenként lassan leopárdot imitálok.  Az esti, fürdés… Tovább »

Kék foltok és a gombás vaddisznó vese hagymás sztrapacskával

Gyűlnek, gyülekeznek… mármint a sérülések. Egyik nap elborul, mint egy krumplis zsák, másik nap bebújik a konyhaasztal alá, és beveri a szemöldökét az asztal szélébe, ami persze szépen be is lilul, annak rendje és módja szerint. Mondhatnám, mokkája van a gyereknek 🙂  Meg kék, sárga és zöld foltjai, melyik milyen stádiumban, szerte szórva a kis… Tovább »

Csak játszunk és a májpástétom krumpliágyon

Eddig dicsekedtem vele, hogy milyen jól elvan a Legény egyedül a kis birodalmában, akár egy órát is. Így is volt. Ám amióta nyakába vette a birtokot, azóta nincs maradása: kézenfogva járjuk a lakás minden zegét-zugát. Aztán a kert zegét-zugát is, mivel akár esik, akár fúj, Ő kifelé kívánkozik. Amikor pedig nem tudunk leülni a plédre… Tovább »

Bili és vajon sült csuka zelleres almaszósszal

Felnövekvésünk fontos momentuma a bilire szokás. Minden reggel azzal kezdünk, hogy ráülünk a bilire, és addig játszunk, amíg a csomag illendő helyére kerül. Van amikor ez több időbe kerül, mint amennyit ki tud böjtölni anya, ezért amikor ráküzdi a gyerekre a pelust, az összeráncolt szemöldökkel közli, hogy ka…ka…ka! Így szépen kicsomagoljuk a popsit, és folytatjuk… Tovább »

Az első baleset és a tejszínes cukkinis penne

Mivel  maholnap egyévesek leszünk, már bevezettem az étkezésbe a tejtermékeket. Ez magától értetődően egyet jelent a tejbegríz-imádat kezdetével. Reggelire épp ezt főztem, miközben Csemete a konyhába rendszeresített járókában töltötte a lassan múló perceket. Amiért nem akart elkészülni a tejbegríz, gondolta gyorsítja  a folyamatot, és erős rugózásba kezdett, aminek az lett az eredménye, hogy a fogzástól… Tovább »

Elindulás és a paradicsomos szürkemarha

Minden anyuka alig várja, hogy a kúszó-mászó apróság megtegye az első, részeges lépéseket. Nálunk a kúszás volt a jellemző közlekedési mód, mikor aztán két héttel ezelőtt felbátorodott, és térdre húzta magát. Innentől mászni kezdett. Majd egy hétre rá, már a járást próbálgatta. Összeakadt lábacskák, fiókhoz odacsípett ujjacskák, fenékre huppanás, és ehhez hasonló momentumok jellemezték az… Tovább »

Ajtócsapkodás és a konyakos csirkecomb

Jellemzően a gyerekek szeretnek szekrényajtókat nyitogatni. Nincs ez másképp nálunk se. Szerencsére babakéz-magasságban csak egy kis ajtócska van, ahová előrelátólag nem tettem semmit. Ám nincs érdekesebb látvány az üres szekrénynél, amiről újra és újra meg kell győződni, tényleg üres-e. Addig-addig leselkedtünk, amíg egyszercsak a bal kéz mutató, középső és gyűrűs ujja – hogy, hogy nem… Tovább »

Csak ölben és a tejszínes gombaleves vöröslencsével.

Vannak olyan napok, amikor  – fogjuk rá az időjárásra – semmi nem jó. Ilyen ez a mai is. Csak ölben jó, de ott aztán elmúlik minden panasz, szertefoszlik a mélabú és a nyüszi-nyüszi. Anya ölében viháncolunk, belekukucskálunk a lábasba, és meglessük, mit eszik majd ebédre. Mutogatunk a polcra, hogy szeretnénk a kancsót magunknál tudni, aztán… Tovább »

A felfújható medence és a citromos csukafilé

A gyereknap, mondhatom, hogy remekbe szabott lett. Volt három dédi, két nagymama, két nagypapa, keresztszülők és uncsitesó, lufi és bográcsozás. Az időre sem volt panasz, hétágra sütött a Nap. Az egyetlen gond a vaddisznóval volt, mert nem, és nem akart megpuhulni. Aztán délután négyre sikerült asztalhoz ültetni a családot, vagyis két asztalhoz, mert egynél nem… Tovább »

A gólya és a harcsamáj fűszeres bundában

Az udvaron jártunkban-keltünkben sok madár keresztezi utunkat. Galambok, – gerlék, egész pontosan – akik csak átrepülnek fölöttünk, a rozsdafarkú pár, akik a kutyákkal osztoznak egy fedélen, és felváltva hordják az összeszedett rovarokat a fiókáknak, az erdei pintyek, akik a fűzfát szemelték ki maguknak, de valamiért otthagyták a fészküket, és a molnárfecskék, akik tucatjával repkednek az… Tovább »

Tavaszi nagytakarítás és a mézes-gyömbéres csirkemell tokaji jégborban párolva

Nálam általában nincs meghatározott ideje a takarításnak. Bevallom, nem is nagyon szeretek takarítani, kivétel ezalól talán az ablakpucolás. Annak ha nekifogok, akkor szívesen csinálom. Ha nekifogok… De tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Vannak hasonszőrű barátaim, akik nem rendmániások, és nem tölti ki életük nagy részét a porcicák hajkurászása. Mégis boldogok, jut idejük sok más,… Tovább »

Egy alig alvós éjszaka és a sörben párolt tárkonyos vadmalacgerinc

Pedig reménykedtem, hogy a foga miatt volt a gyakori éjszakai felkelés. Tévedtem. A ma éjjel rácáfolt a naiv feltevésemre. Azt hiszem, hosszabbak voltak az ébrenlétek, mint az alvások. És ezt még tarkítottuk folyamatos ivással, aztán hajnali háromkor egy evéssel, és végül fél öttől hatig tartó ordítással, amikor már semmi nem volt jó. A kezemben egyszerűen… Tovább »

Béka-kaland és a juhtúrós rakott krumpli

Szegény, szegény leveli béka, aki elszenvedője voltál a húsvéti ismerkedésnek, ne haragudj! Történt ugyanis, hogy az ünnepi jó időben kihallgattuk, hol bújik meg a kis brekegő, becserkésztük és megfogtuk. Kis Királyfim eddig csak képen látott békát, és bár én rendszeresen előadtam a “béka, béka, brekeke” című réges-régi strófát, azért az mégsem ugyanaz, mint kihallgatni a… Tovább »

A nyuszi-tojta-tricikli és a sonkás-medvehagymás kifli

A Húsvét lassan vetekszik a Karácsonnyal… mármint ajándékosztást illetően. Nem panaszképpen mondom, csak amikor az érkezéskor félig megtöltött csomagtartót távozáskor alig lehetett lecsukni, akkor elgondoztam, miért van az, hogy a nagyszülők – akik idestova 10 hónapja már dédszülők – és a szülők – akik ugyanezen oknál fogva nagyszülőkké avanzsáltak – miért gondolják, hogy éhen fogunk… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!