roomlybox

Jellemzően a gyerekek szeretnek szekrényajtókat nyitogatni. Nincs ez másképp nálunk se. Szerencsére babakéz-magasságban csak egy kis ajtócska van, ahová előrelátólag nem tettem semmit. Ám nincs érdekesebb látvány az üres szekrénynél, amiről újra és újra meg kell győződni, tényleg üres-e. Addig-addig leselkedtünk, amíg egyszercsak a bal kéz mutató, középső és gyűrűs ujja – hogy, hogy nem… Tovább »

Vannak olyan napok, amikor  – fogjuk rá az időjárásra – semmi nem jó. Ilyen ez a mai is. Csak ölben jó, de ott aztán elmúlik minden panasz, szertefoszlik a mélabú és a nyüszi-nyüszi. Anya ölében viháncolunk, belekukucskálunk a lábasba, és meglessük, mit eszik majd ebédre. Mutogatunk a polcra, hogy szeretnénk a kancsót magunknál tudni, aztán… Tovább »

A gyereknap, mondhatom, hogy remekbe szabott lett. Volt három dédi, két nagymama, két nagypapa, keresztszülők és uncsitesó, lufi és bográcsozás. Az időre sem volt panasz, hétágra sütött a Nap. Az egyetlen gond a vaddisznóval volt, mert nem, és nem akart megpuhulni. Aztán délután négyre sikerült asztalhoz ültetni a családot, vagyis két asztalhoz, mert egynél nem… Tovább »