Harapás és a villámgyors camambertes csirkemell

Mióta van foga, és mióta felfedezte ennek funkcióját…. harap. Szeretetből, játszásiból, méregből, birkózás közben és puszi gyanánt. Időnként egérke foglenyomatok díszítenek. Néha az arcomon, gyakrabban a felkaromon, és mostanában a hasamon is. Eleinte csak piros, de aztán liláskék sejlések. Nem nagyok, – eredendően a készítőjük méretéből – de helyenként lassan leopárdot imitálok. 

Az esti, fürdés utáni programunk már rendszeressé vált: le kell fárasztani a gyereket, hogy jól aludjon. Ennek módját a “birkózzuk le anyát” című hörgésekkel és sikításokkal tarkított, lihegésekkel megszakított mesejátékban véltük megtalálni. Ez hozta magával a hastáji harapásokat, aminek reggelente újabb és újabb tanújelét fedezem fel magamon. Sokszor már előre visítok, amikor a hasamhoz szorítja az arcát, és két kezével belemarkol a bőrömbe 🙂

Időhiányos állapotom egyik újabb villámgyors receptje, ami öt perc – kevésbé konyhatündéreknek 10 perc – előkészületet igényel:

A csontos csirkemellet megszabadítjuk a bőrétől. A camambert sajtból vékony csíkokat vágunk. A csirkemellet besózzuk, megszórjuk sültcsirke vagy gyros fűszerkeverékkel. Négy hosszanti nyílást vágunk a húsba, belenyomkodjuk a sajtot, és kizsírozott jénaiba tesszük. Mellédobálunk 4-5 gerezd fokhagymát héjastól, és lefedve betesszük a sütőbe 180 fokon. 

Nem vagyok sültkrumpli-fun, de ehhez az a legjobb köret. És a csirke szaftja, amibe természetesen beleolvadt a sajt, nehogy a tálban maradjon! Tálalásnál mehet a húsra… vagy mellé.