Kék foltok és a gombás vaddisznó vese hagymás sztrapacskával

Gyűlnek, gyülekeznek… mármint a sérülések. Egyik nap elborul, mint egy krumplis zsák, másik nap bebújik a konyhaasztal alá, és beveri a szemöldökét az asztal szélébe, ami persze szépen be is lilul, annak rendje és módja szerint. Mondhatnám, mokkája van a gyereknek 🙂 

Meg kék, sárga és zöld foltjai, melyik milyen stádiumban, szerte szórva a kis teste különböző pontjain.
De mi tagadás, rajtam is kerül egy-kettő, amik főképp a fogcsikorgatása miatti menekülésem közben szerveződnek a felkarom és a combom tájára, találkozván az ajtókilinccsel, asztalsarkával, miegyébbel.
Egyszóval színesedünk…

Hogy az étrendünket is színesítsem, kipróbáltam, milyen lehet a vese, amit még sosem ettem, és nem is követtem el vele semmit a konyhában. Itt volt az ideje, mert nagyon finom:

Gombás vaddisznó vese hagymás sztrapacskával

A vesét alaposan meg kell tisztítani, kivágni az egész vesemedencét, vezetékeket, lehártyázni, hogy csak a szép, csupasz hús maradjon. Ezután felcsíkoztam, mint ahogy a májat szokás. Vöröshagymát apróra vágtam, és vaddisznózsíron üvegesre dinszteltem. Rádobtam a vesecsíkokat, megsóztam, megborsoztam, és lefedve kezdtem párolni. Addig felszeleteltem a gombát – csiperkét és vargányát vegyesen – és egy fél piros pritamin paprikát. Ezeket egy marék zöldborsó kíséretében hozzáöntöttem a veséhez, és kevés vízzel felöntve addig főztem, amíg a vese kész nem lett. Nem lesz puha, hanem roppanósan kellemes, de nem rágós. Tejfölt kikevertem egy kis mustárral, petrezselyemzölddel, és ráöntöttem a vesepörköltre.

Miközben puhul a vese, van idő elkészíteni a sztrapacskát: nyers krumplit lereszelünk, liszttel, tojással vízzel nokedli tésztát kavarunk belőle, és sós vízbe szaggatva kifőzzük. Egy fej vöröshagymát félfőre vágunk, és kevés zsíron világos sárgára sütjük, majd zsírjával együtt a lecsepegtetett sztrapacskához keverjük.

Babóca a szaftos nokedlit nagyon díjazta 🙂