Csodás őszi napok és a morzsás süllőfilé

Olyan gyönyörű ez a szeptember, amilyenben régen volt már részem. Már ami az időjárást illeti. Meg persze a napjainkat a kis Gézengúzzal, akivel délelőtt, délután az udvaron ténykedünk. Reggeli után húzzuk a bélelt nadrágot, vastag mellényt, bakancsot, és iszkiri a friss őszi napsütésbe. Megvitatjuk, hogy a ma reggeli almafalevelek szebbek-e a tegnapiaknál, végigbújunk a kutyaösvényen a kerítés mellett… illetve én bújok, ő szalad, mert abban a magasságban ki van járva a bokrok alja, viszont nekem dzsungelharcra emlékeztető a menet, aztán kispárnát hozunk a hintába, és Paff, a bűvös sárkányt énekelve hintázunk. Aztán kavicsot pakolunk a talicskába, felmászik, én meg leszedem a farakásról, majd néhány másodpercnyit nem figyelek, és arra leszek figyelmes, hogy a német juhász esengve néz rám, hogy szabadítsam meg a farkát rángató emberkölyöktől.

Az így eltöltött délelőttök kevés idős, rém egyszerű receptje a következő: (a legtöbb időt a rizottó követeli)

A süllőfilét besózom, majd kicsit állni hagyom. (Akár egy-két órát is, ha nincs idő vele foglalkozni) Beleteszem egy jénai tál tetejébe, meglocsolom kevés olívaolajjal, megszórom sok apróra vágott petrezselyemmel, kevés borsot őrölök rá, majd vastagon megszórom zsemlemorzsával. Három-négy vékony karika citromot fektetek rá, majd minden citromra egy-egy szelet vajat teszek. Mehet a sütőbe 200 fokon fél órára. A hal enged annyi levet, amiben megpárolódik, és a morzsa is szép pirosra sül a tetején.

Ezalatt – vagy amikor az idő engedi – elkészül a rizottó is. A rizottó rizst bő sós vízben (persze húsleves lenne a legjobb, vagy leveskockás víz is megteszi, de azt meg nem használok) felteszem főni. Amikor megpuhult, és elfőtte a levét, meglocsolom bőven olívaolajjal, beleteszek egy marék durvára vágott friss bazsalikomot, három fej összedarabolt vargányát, és felöntöm még egy kis vízzel. Miután összefőttek a hozzávalók, belekeverek kb. 5 dkg vajat és ugyanennyi parmezánt – vagy ha épp nincs, akkor karaván vagy más karakteres sajtot. Reszelve, persze.

… és ha marad rizottó, mert mindig úgy csinálom, hogy maradjon, az isteni vacsorára is, extra adag sajttal 🙂