Amikor egy üres alaprajz van az ember lánya előtt, akkor igyekszik nekiveselkedni, és a lehető legtöbbet kihozni belőle. Aztán jön a túl sok érzés, mert mindent beletett, amit akart, de így meg olyan zsúfolt lett. És a harmadik lépés amikor egyet hátralépve, kidobáljuk a felesleget. Letisztul a kép és átláthatóbbá válik a tér. Ha ez a harmadik lépés elmarad, akkor van az embernek az az érzése, hogy a tervező nagyon meg akarta erőszakolni az enteriőrt.

Szóval ha Te is úgy döntesz, hogy átalakítod a lakásodat, akkor rajzolj, tervezz, gyűjts anyagot… aztán az ötleteid felét dobd a kukába. Ne akarj mindent beletenni, ami tetszik.

És a kedvencem ebben a lakásban? Amitől ez a kis tér megkapta azt a pluszt, és annyira világos lett? Elárulom, hogy a mennyezeti világítás, amin csíkokban tör át a fény, és a konyhát a fürdőszobától elválasztó savmart üvegfal. Ezen az üvegfalon átsejlik a fény, a másik oldalon lévő zuhanyzót sejtelmes-romantikus érzettel ruházva fel. Annyira, de annyira kellett. Ugye? Olyan… izgalmas lett tőle az egész lakás.

A kevesebb mindig több! Itt ez a lakás, Anton Grishin enteriőr tervező munkája, ami friss színeivel és letisztult anyaghasználatával tökéletes példa erre a mondásra.