Amikor leteszem magam elé az alaprajzot, mindig az az első gondolatom, hogy hogyan lehetne kivenni a falakat. Szeretem a nagy tereket, és amikor azt kérik tőlem, hogy minden helyiségen legyen ajtó, nekem sikítozik a lelkem a bezártság ellen. Ilyenkor megkérdezem a férjet, hogy miért szeretné bezárni a feleségét a konyhába, amíg ő a vendégekkel beszélget a nappaliban, vagy a feleséget, hogy miért akarja száműzni a férjét az étkezőbe vacsorázni, amíg ő a gyerekkel játszik a nappaliban.

Na de kinek a pap, kinek a paplan. – Így hallottam ezt manapság.

Szóval ebben a lakásban az tetszik, hogy 50 m²-en szinte az egész tér egy légtérben van. Ha akarom, intim a hálószoba, ha akarom, egybenyílik a nappalival, és láthatom, ahogy a gyerek szétpakolja a játékokat.

Az egész falat padlótól a mennyezetig fogantyú nélküli gardrób foglalja el, néhány nyitott fülkével megtörve az egyhangúságot. Az erkély kihasználása maximális: dolgozószoba lett belőle. Nagyszerű ötlet, ha nincs szükségünk erkélyre.

De a kedvencem a kék ablakfülkék, és az, ahogy ez a szín végigkíséri az egész berendezést. Meg persze a lenyitható ágy.