<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>roomlybox</provider_name><provider_url>https://roomlybox.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kriszti, a szobaszépítő</author_name><author_url>https://roomlybox.cafeblog.hu/author/roomlybox/</author_url><title>Ajtócsapkodás és a konyakos csirkecomb</title><html>&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Jellemzően a gyerekek szeretnek szekrényajtókat nyitogatni. Nincs ez másképp nálunk se. Szerencsére babakéz-magasságban csak egy kis ajtócska van, ahová előrelátólag nem tettem semmit. Ám nincs érdekesebb látvány az üres szekrénynél, amiről újra és újra meg kell győződni, tényleg üres-e. Addig-addig leselkedtünk, amíg egyszercsak a bal kéz mutató, középső és gyűrűs ujja - hogy, hogy nem - ottfelejtődött az ajtó mögött, a jobb kéz pedig nagy lendülettel - mert hát úgy szép az ajtócsapkodás, ha hangos - rányomta a szekrényajtót az ottmaradtakra. Az ezt követő pillanatokat három fázisra bonthatjuk: meglepetés... csend; nem jön ki... felszisszenés; fáj... ordítás!&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Persze krokodilkönnyek is társultak a mutatványhoz, és hát mit tesz ilyenkor egy anyatigris: rögvest ölbekapja a csemetét, akinek ebben a pillanatban el is múlik minden bánata, fájdalma, és vigyorogva nyúl vissza a szekrényajtóhoz, és nézi újra, hogy tényleg üres-e...&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A délelőtt röpke szabad idejében mi másba dobáltam volna a csirkecombokat, mint jénaiba... némi konyakkal és citrommal tuningolva:&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;b&gt;&lt;span style=&quot;color: #990000&quot;&gt;Konyakos&nbsp;csirkecomb citrommal&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;/div&gt;&lt;a name=&#039;more&#039;&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A csirkecombokat megsóztam, és egy kis olajjal meglocsolt jénaiba fektettem. Megcsurgattam jófajta akácmézzel, ráfektettem mindegyikre két-két karika citromot, majd öntöttem alá fél deci konyakot, és ugyanennyi vizet. Lefedve ment a sütőbe 180 fokon. Amikor megpuhult, levettem a tetejét, és megpirítottam a bőrét, ami a méztől jó ropogós lett. Sült krumplival és gyömbéres, rebarbarás meggykompóttal tálaltam.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Baba is jóllakott a sült csirkéből, amihez neki krumplit és sóskát főztem.&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>