A gólya és a harcsamáj fűszeres bundában

Az udvaron jártunkban-keltünkben sok madár keresztezi utunkat. Galambok, – gerlék, egész pontosan – akik csak átrepülnek fölöttünk, a rozsdafarkú pár, akik a kutyákkal osztoznak egy fedélen, és felváltva hordják az összeszedett rovarokat a fiókáknak, az erdei pintyek, akik a fűzfát szemelték ki maguknak, de valamiért otthagyták a fészküket, és a molnárfecskék, akik tucatjával repkednek az udvar felett, és akikből négy fészeknyi lakik a stablon alatt. Aztán persze a gólyák, akik néha leszállnak az udvaron, amikor frissen van nyírva a fű, hátha találnak valamit. Főleg akkor, amikor a sok eső miatt az udvar vége egy kicsit a mocsaras ökoszisztémát idézi. A gólyák egyébiránt az utcán álló villanyoszlopon fészkelnek. Robi imádja nézni a madarakat, így a folyamatos ornitológiai bemutatónak az az eredménye, hogy a turbékolás hallatán mereven nézi a kéményt, valamint a szomszéd ház tetejét, és mondogatja, hogy mb…mb…

Aztán amikor meghallja, hogy kelepelnek a gólyák, néz a fészek irányába, és mutogat: mb…mb…

Hát igen, konstatáltam. Minden madár mb…

Amikor eljátszuk az időt, sokat segít egy ilyen gyors recept, ami nemcsak harcsamájjal, hanem csirkemájjal is nagyon finom:

Egy sűrű fűszeres tésztát kell készíteni, ami úgy kezdődik, mint a nokedli: tojás, víz, liszt, só. Csak kicsit több vízzel, és jöhetnek bele a fűszerek. Találomra, mindig másképp, amit éppen találok otthon. Nyáron zöldfűszereket – petrezselyem, snidling, fokhagyma, kakukkfű, lestyán. Télen szárítottakat. Ami mindig kerül bele, az a frissen őrölt bors. Most volt itthon egy felbontott Provance-i sültcsirke fűszerkeverék, ezt tettem bele. (Ha valaki szereti a fűszerkeverékeket, akkor tudom ajánlani a pizzásat vagy a görög sülteset is.)

A májat lisztbe forgattam, majd belemártottam a sűrű masszába, és ment a forró olajba, amíg szép pirosra sült. Majonézes krumplisalátával tálaltam.