A kis komód kezd új életre kelni. Az előző részben megmutattam, hogyan jutottam el az első rétegig. Most nézzük a folytatást.
Miután megszáradt, kapott egy második réteget is. Ehhez kicsi vizet öntöttem a festékhez, mert nagyon besűrűsödött. De tényleg kicsit, egy teáskanálnyit.
Amikor megszáradt, jöhetett a csiszolás. Nekem nem volt speckó szivacsom, viszont volt jó fajta vízpapírom. Ez nem vizes, csak a neve az. Természetesen szárazon kell csiszolni. A vízpapír nagyon finom csiszolópapír. Régen a suliban ezen hegyeztük a grafitot rajzolás közben.
Csak nagyon finoman csiszoltam vissza az éleket.
Miután elkészültem a csiszolással és a szálló por koncentráció is a riasztási határérték alá került, hozzáfogtam a stencilezéshez. Persze addig forgattam az üveget, hogy csak sikerült a külső oldalára elkezdeni a festést. De ez már így marad. Majd meglátom, mit mutat az ablakpucoláskor.
Semmi flanc, sima celluxszal ragasztottam fel a stencilt az üvegre, és szintén mesterkellék nélkül, egy mezei mosogatószivaccsal pamacsoltam fel a festéket. Kb. ugyanolyan lehet így is, mint márkázott termékkel. De egyszer majd összehasonlítom, és megmutatom a különbséget. (vagy az egyformaságot)
Na, így alakult:
És ilyen lett a helyére téve az üveg:
Közben persze készült egy mogyorós keksz, de elfelejtettem lefotózni, szóval a recept marad a következő munkára. 🙂
Ja, és még fogantyút kell cserélni – még mindig nem vettem meg, de már kinéztem a Meskán.
***
Ha szeretnél segítséget kérni a lakásod berendezéséhez vagy átalakításához, akkor keress bátran a www.paneltunder.hu oldalon.
Kis lakásban élőknek segítek megtalálni a legjobb elrendezést, hogy maximálisan kihasználhassák a lakásukban rejlő lehetőségeket.
Kommentek