Eltört a télapós bögréje. Véletlen volt, de egy hirtelen mozdulattal lesodortam az asztalról. Még a földetérés előtt ránéztem, és láttam a szemében a rémületet.

Aztán csak a csattanás volt, ami szinte visszhangzott a csendben. “Hoppá! … Ez eltört.” Láttam, ahogy kis arcán végigfut az ijedtség, majd a pici szája lefelé görbül és két hatalmas könnycsepp gördül abban a pillanatban végig az arcán. Nem mozdult, csak könnyes szemmel nézte a csorba bögréjét. A télapósat. Amilyen csak neki volt. Mert a lányokén télanyó van. “Most mi lesz?” – kérdezte a szeme, mert a száját nem merte kinyitni. Tudta, hogy akkor menthetetlenül elsírja magát.

De nem bírta visszatartani. Zokogás közben kérdezte: “Meg lehet ragasztani?” Nem lehetett. A csorba bögre az csorba marad. – “De majd ültetünk bele virágot, jó?”

Mindenhol kerestem télapós bögrét, de persze már nincs szezonja. Elpakolták, legközelebb majd jövőre lesz a polcokon. Nem, nem szedik elő, még nekem sem.

Aztán vettem egy másikat, lesz ami lesz. Egy kutyusosat, ami olyan, mint az alvós plüss kutyája. A kocsi hátsó ülésén ült, olvasta a lego-magazint. Mint a nagyok: lába keresztbe téve, két kézzel fogta az újságot. Beültem a kocsiba, az első ülésre. Elővettem a bögrét, és az ülés támlája és a fejtámla között kidugtam. Csak szép lassan csúsztattam felfelé, és közben kutyus hangján mondtam: “Szia Robi! Leszel a barátom?”

És ez a tekintet! Kiáltott: “Kutyus! Anyaaaaa, ez nagyon cuki!” Könnybe lábadt a szeme. “Anya, ez annyira aranyos, hogy mindjárt elsírom magam.”

És újabb könnycsepp gördült le a pici piros arcocskán. De ez már a boldogságé volt. Amiért élni érdemes.

A kalácsot ebből a vásárlásból hazatérve sütöttem.

Mazsolával még finomabb lenne, de most ebből kimaradt. Nem foszlós kalács, inkább sűrű, de nagyon puha.

Tojásmentes kalács

Hozzávalók:

25 dkg liszt
1,5 dl tej
3 evőkanál cukor
2 dkg élesztő
5 dkg olvasztott vaj
csipet só
5 dkg aszalt gyümölcs (mazsola, áfonya, barack, füge)
reszelt citromhéj
vaj a megkenéshez

Az élesztőt megfuttatjuk egy kis cukros tejben. A lisztet egy tálba öntjük, egy mélyedésbe beletesszük a felfutott élesztőt, ráöntjük a maradék langyos tejet, cukrot, olvasztott vajat. Körben a szélére hintjük a sót, az asztalt gyümölcsöket és a citromhéjat. Összegyúrjuk, kidolgozzuk. Kicsit lágy tésztája van.

Duplájára kelesztjük, kb. fél-egy órát vesz igénybe. Három részre vesszük, fonatot készítünk belőle, és a sütőpapírral bélelt formába tesszük. Még kelesztjük fél órát, majd 180 fokon megsütjük kb. 45 perc alatt.

Ez egy sűrű, édes kalács. Nagyon finom, de ne a foszlós kalácsra számíts. Én egyszer a tunéziai malév járaton ettem ehhez hasonlót.

***

Ha szeretnél segítséget kérni a lakásod berendezéséhez vagy átalakításához, akkor keress bátran a www.paneltunder.hu oldalon.